2024. május 1. – Szerda, Szent József, a munkás

Evangélium:
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

 
Elmélkedés:

A mai napon Jézus nevelőapját, Szent Józsefet, mint a munkás élet példaképét ünnepeljük. Életútja ugyanolyan hitbeli zarándokút, az engedelmesség és a szolgálat útja, mint jegyese, Mária élete. Szűz Mária, amikor az angyali üdvözletkor értesül küldetéséről, a megváltás művében betöltendő szerepéről, akkor kimondja az igent, elfogadja Isten vele kapcsolatos tervét: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38).
József egy álombeli látomásban ismeri meg saját küldetését, és jegyese, Mária anyaságának titkát. Ez téríti el attól, hogy elküldje, elbocsássa Máriát és megszakítsa vele a jegyességet. Nem értette ugyanis korábban, hogy miként születhet gyermeke Máriának, de az álomban megismeri Isten szándékát. Ezt az isteni akaratot József nem szavakkal, hanem tettel fogadja el, egyszerűen azzal, hogy „úgy cselekedett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki” (Mt 1,24). Ez az engedelmes cselekvés jellemezte őt a későbbiekben is. Mindennapi munkájával fejezte ki szeretetét, gondoskodását családjáról. A munka és a szolgálat nem volt megalázó számára, hanem eszközül szolgált ahhoz, hogy közelebb kerüljön a Megváltóhoz, részese legyen a megváltás művének és együttműködjön az emberek üdvösségét akaró Istennel.
Ahogyan Szent József számára a munka a mindennapi élet megszentelését jelentette, ugyanúgy mi is odaadó szolgálatunkkal és becsületes munkánkkal törekedjünk az életszentségre.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk.

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu